Két spanyol kutató új időpontot javasol a nyári időszámítás bevezetésére. Az áprilisi kezdés mellett fiziológiai és társadalmi érveket is felhoztak. A cél: jobb alkalmazkodás a természetes fényhez és kevesebb egészségügyi panasz.
A nyári időszámítás minden évben heves vitákat vált ki. Két spanyol kutató most új ötlettel állt elő: szerintük a nyári időszámítást nem március utolsó, hanem április első vasárnapján kellene bevezetni. Jorge Mira (Santiago de Compostela Egyetem) és José María Martín-Olalla (Sevilla Egyetem) szerint ezzel kedvezőbbek lennének a reggeli fényviszonyok, ami jobb napkezdést tenne lehetővé.
A kutatók úgy vélik, élettanilag is előnyösebb lenne, ha az EU-ban a nyári időszámítás október elején, nem pedig végén érne véget. Túl korai kezdés esetén ugyanis a napi tevékenységek nagy része még a sötét órákra esik, ami megterheli a szervezetet. Idén az órákat március 30-án előre, október 26-án pedig visszaállítják.
A kutatók szerint a jelenlegi viták elkerülik a lényeget: az emberi életvitel valójában nem tolódik el a naphoz képest, hanem az óraátállítás révén újra szinkronba kerül a napkeltével. A nyári időszámítás nemcsak technikai beavatkozás, hanem természetes alkalmazkodás a nappalok hosszához – állítják.
Martín-Olalla emlékeztetett: már 1810-ben is alkalmaztak ilyen szezonális időeltolást Spanyolországban. A hosszabb nyári nappalok lehetővé teszik, hogy az emberek korábban kezdjék a napot, ezért társadalmi szinten is igazodik az időbeosztás. A probléma szerinte az, hogy az utóbbi években kizárólag az energiatakarékosság szempontjából vizsgálták az időátállítást, holott az ennél összetettebb jelenség.
A kutatók példákra is hivatkoznak: egy 1746-os svéd adatsor szerint az emberek nyáron három és fél órával korábban keltek fel, mint télen. Trópusi társadalmakban, ahol nincs mesterséges világítás, az emberek általában pirkadatkor kelnek, és három órával napnyugta után fekszenek le. Az emberi szervezet napi ritmusa tehát mindig a napkelte szerint igazodik.
Az időátállítást nehezen viselőknek a kutatók gyakorlati tanácsot is adnak: három héttel korábban kezdjenek el átállni, heti 15 perccel korábban ébresztve magukat.
Az elmúlt években több tanulmány is foglalkozott az időátállítás hatásaival, például a közlekedési balesetek számának növekedésével, alvászavarokkal vagy szívinfarktusok enyhe emelkedésével. A kutatók szerint ezek a hatások valósak, de nem jelentős veszélyek, és más tényezők hatása sokkal nagyobb.
A tanulmányok módszertanát is bírálják: szerintük a szakértők, például kronobiológusok és alváskutatók, túlzottan a negatívumokra koncentrálnak, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a korábbi napkezdés pozitív fiziológiai hatásokat is hozhat. Emiatt a kockázat-haszon mérleg torz képet mutat.
A nyári időszámítás eltörlésének lehetséges következményei is aggodalomra adnak okot: a kutatók szerint ezzel sokkal rosszabbul járnánk. A hosszabb esti világosság javítja a közérzetet, több időt biztosít szabadtéri tevékenységekre, sportolásra, kirándulásra vagy strandolásra. Egy óra ugyanis az elérhető szabadidő 12,5 százalékát jelentheti.
A szezonális időszámítással kapcsolatos korábbi orvosi vélemények is hangsúlyozták, mennyire fontos az embereknek a fény, a friss levegő és a napsütés. Olaszországban például 1964-ben az időszámítást pszichológiai előnyökkel indokolták.
Végül fontos szempont, hogy bár sok alvásszakértő eltörölné a nyári időszámítást, a társadalmi vélemény más irányba mutat: az emberek többsége szereti a hosszú nyári estéket, és ha választani kellene a nyári és téli időszámítás állandósítása között, többségük az előbbit választaná.
Ám az örök nyári időszámítás is ellentétes az emberi fiziológiával – figyelmeztet Mira. Az embereknek szükségük van a napsugárzás kék fényére az ébredéshez. Tanáregyesületek szerint, ha elmaradna a téli időszámítás, sokkal több nap indulna sötétben az iskolások számára is. A kutatók végül úgy fogalmaztak: dönteni a nyári és téli időszámítás között olyan, mintha azt kellene választani, télen is szandált vagy nyáron is csizmát viseljünk.